40 jelentkezőből 15 túrázó vállalta esős időben is a szokásos hónapelső szombatjának kihívásait. Csapatunk felét olyan túrázók alkották, akik még nem voltak Sisa Pista túrán. Örvendetes, hogy 7 új betyárt avattunk a Tepkén! Ritka az is, hogy egy osztály 6 tanulója indul útnak: a Gólyák angolos osztálya vett részt ilyen szép létszámmal.
Az 5. évadban sok meglepetést ígértünk. Volt is itt „róka és pontvadászat” a Függőkőnél és a Tepkén is. Estünk-keltünk a csúszós, sáros erdei utakon. Felmásztunk a kilátóba, hogy csak a saját lábunkig lássunk. Hogy megérte-e? Azt hiszem, aki elolvassa Sándor Benedek 12.F osztályos tanuló itt következő beszámolóját, az egyetért velünk abban, hogy minden túra megtanít minket vidáman és kíváncsisággal szeretni a természetet, akármelyik arcát is mutatja az felénk.
A Sisa Pista jubileum első túrája
- avagy sárcsúszda a Tepkén
11 órára összegyűlt Pásztón a betyárcsapat, sok új arccal bővülve. Persze veteránok is voltak köztünk, mint az örök vándor, Vas Zoli bácsi. A 15 fős csapatunk busszal érkezett Mátraszőlősre, ahol akadály nélkül neki indultunk túránknak, én leghátul, mint sereghajtó.
Ahogy megkezdődött barangolásunk a Kelet-Cserhátban, úgy az eső is, bár másra nem is számítottunk. Esőkabátot felkapva elhaladtunk a régi kőbánya mellett, és egy páran még az esernyővel túrázás művészetét is kipróbálták.
Amint a Függő-kő völgyébe értünk, egy vörös róka bozontos farkával intett nekünk, miközben ellopakodott egy veszekedő szajkópár mellett. Bár csoportképre nem, de egy kis nasira itt volt időnk. Mendegéltünk tovább, s az eső már elállt, de eljött az az idő (hogy tanárúr szavaival éljek), amikor kiderült kinek milyen cipője van.
Egy hollójárta madárberkenyés mezőre értünk, ahol elkezdődött a sár elleni küzdelem. Menekülésképp az erdőbe fordultunk, hamarosan újra meg is találtuk a kék turistajelzésünket. A ködös facsoportban egy őzike is ránk köszönt mielőtt felértünk a Garáb-nyeregre, ahol megtartottuk az első huzamosabb pihenőnket.
Már csak 2,8 km volt hátra a Tepke-kilátóig, úgyhogy meg is rohamoztuk az 567 m-es csúcsot. A Macska-hegyet elhagyva cinegék dalolása és gombák illata biztatta kitartásra a csapatot. Páran könnyedén s páran nehezen, de végül mindenki sikeresen elérte a fellegek közti kilátót.
Egy csúcs ami a felhőket eléri először jól hangzik, de rá kellett jönnünk, hogy a tejes köd szereti rejtegetni a tájkép szépségét. A betyárokat ez nem állította meg, s a lépcső megmászása után összeálltunk egy csoportképre, és egy meglepetésre. Sisa Pista, névadó betyárunk, készített nekünk egy feladatot, és miután teljesítettük, még csokoládé formát öltő nyereményben is részesültük. És nehogy elfelejtsük a sok új betyár felavatását!
Búcsúként hagytunk a kilátó emlékkönyvében egy arcképet Sisa Pistabáról, majd nekifogtunk a túra legnehezebb szakaszának. A maradék kilométereket szarvascsordák lábnyomait követve, a futóhomokhoz hasonlítható sárban nyomtuk le. Volt aztán ott csúszkálás, sikoltozás! Nagy nehezen elértük a mezőt, ahonnan már Pásztó a láthatáron volt. Túránk végéhez közeledve egy újabb őzbak szökdelt el mellettünk, a mezei pacsirtákat felriasztva a magas fűből. Az ígért időpontot betartva, délután 17 órakor érték el a betyárok Pásztót, a bejárati út irányából. A csapattagok elbúcsúztak, s vagy sárosan vagy nem, de az biztos, hogy kellemesen kifáradva ért haza mindenki.
